Blogok

Bódi Rozália képe

Nem elég várni… vagy talán vágyni?!

         Sok minden jár a fejemben mostanában. Nem mintha máskor ez másképp lenne. Olyan különös, hogy az agyam sosem tudom leállítani, pedig már sokszor megpróbáltam. Látod, most is sikertelenül jártam… Értelmetlen motyogások, kusza gondolatok minden napra jutnak. Mára is jutott egy. Megosztom hát veled.

Bódi Rozália képe

Karjaid közt…

"Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

 

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon

De háborús éjjel…"

(Ady Endre: Az Úr érkezése)

 

Gondolom, sokak számára ismerősök ezek a sorok… Szerintem az egyik legcsodálatosabb emberi alkotás, amiben ott van az Alkotó lelkének az érintése vagy még inkább a lenyomata is.

Bódi Rozália képe

7 – Vallomás, avagy a nagy gátszakadás kezdete

Egy másik távoli szigetre érkeztem pihenni, nyugalomba ringatni magam. Igazából próbálkozom csak, mert sok eredményt nem látok. Fura érzés az, amikor az ember tele van kósza gondolatokkal, érzésekkel, fájdalommal és érzi, hogy ki szeretné adni magából, de nem tudja hogyan. Régen könnyebben ment. Most meg lassan sehogy…

Sokszor eszembe jut a középiskolában tanult kedvenc regényem, az Édes Anna. Gondolom, sokan ismeritek. Ha meg még nem tudjátok, miről szól, érdemes elolvasni vagy megnézni film formájában, mert úgy gondolom, hogy ez a „nem érdemes lespórolni dolgok” közé tartozik.

Bódi Rozália képe

5.- Eltévedtem a mennyország felé félúton…

Tudjátok milyen érzés az, amikor rájövök, talán félreállítottam a Világosságot az életemből egy minő kudarc miatt és hagytam megvezetni, saját magamat vezettem az orromnál fogva éveken keresztül? És akkor ott van az a Talán… Ott van a bizonytalanság, amikor tényleg halvány fogalmam sincs, merre van tovább az arra… Mert félek hinni abban, hogy azon az úton kell tovább mennem, amin mindig is szerettem volna. Még akkor is, ha nap, mint nap jelzést, megerősítést, kellő helyzeteket kapok.

Bódi Rozália képe

4. Amikor nem merem kivárni, hogy Isten cselekedjen…

Sokszor ténfergünk és feltesszük magunknak a kérdést: Melyik mond igazat? A belső hang vagy a Mester?

Különböző ezoterikus tanok hatására újabban, sokan a belső hangjuk felé fordulnak nagy bizalommal. A legtöbb tékozló lelket már sikerült is meggyőzni arról, hogy a belső hang mindig igazat mond. De nem is kell ide mindig ezotéria ahhoz, hogy összemossuk belső hangunkat Mesterünkével. Azt hittem a sziget, amelyen élek, mentesít az efféle helyzetektől… De, csalódnom kellett.

Bódi Rozália képe

3. Minden mindegy pillanatok

 

Gyarló ember módjára még a szigeten is elkapnak ezek a pillanatok. Nem is tudom, olykor hagyom, hogy utolérjenek. Dobner Illés egyik dalszövege kering a fejemben már napok óta. Az első sorai így hangzanak: Gyenge vagyok, ember./ Megkavar az élet./ Nem tudom a szívem meggyógyítani./ Túl sok ami fájhat./ Énnekem és másnak./ Nélküled a lelkem porszem szélvészben.”